2017. január 23., hétfő

Vonatozás hazafelé

Néha annyira rossz embernek érzem magam. Rosszat akarok másoknak, ha úgy érzem, nem érdemlik meg a jót, ha nem dolgoztak meg érte... Sokszor kapom magam önző gondolatokon, amiket szerencsére ritkán mondok ki, de attól még zavar, hogy vannak. Mert ezek szintén a másokkal való jó dolgokra vonatkoznak. Pedig tényleg teljesen tisztában vagyok vele, hogy ugyan ki vagyok én, hogy ezt eldöntsem? Hogy megítélhessem ki mit érdemel.. Sokszor van nagy pofám, mert általában bebizonyosodik, hogy jó emberismerő vagyok, akinek jók a megérzései, de ez még nem hatalmaz fel semmire. Különösen nem mások elítélésére, de ember vagyok, mégis folyton ezt teszem, hiába vagyok tudatában.
Azzal is mélységesen tisztában vagyok, hogy velem is sokszor történik olyan, ami nem feltételnül indokolt. Ha valami olyan jó történik, amiért úgy érzem, nem dolgoztam meg, általában hitetlenkedem. Várom, hogy kipukkanjon a buborék, amit elémfújtak. Mert illékony illúzió. De van, ami nem az. Olyan is van, ami annak ellenére illékony, hogy megdolgoztam érte. El kellene fogadnom, amiket kapok ajándék az égtől, ahogy azt is, hogy van, volt és lesz is, amit jogtalannak érzek, hogy elvesznek.
Nem örülök, hogy sikerült a beugrója. Mert szánalmasnak és gyengének tartom, hogy ki tudja, hányadik próbálkozása ez. Nem örülök, mert ha a beugró megvan, csak nem lehet annyira sügér, hogy elbaltázza a tételes szóbelifelelést. És igazságtalannak érzem, hogy ha most ez sikerül neki, igazából még arra is van esélye, hogy velem egyidőben fejezze be. Mert nem volt szerencsém, nem indítottak keresztféléves kurzust, és hiába csináltam meg előbb, nem vagyok előbb, ha most sikerül neki. És ez bánt. De nem szabadna.
Önző dolog, mert még másnak is, aki jogosan előbbre van bizonyos dolgokban mint én, neki is azt kívánom, hogy ne sikerüljön legalább a vizsga, és akkor "lecsúszik" hozzám, nem lesz előbbre, legalábbis nem annyival. Pedig neki még csak azt se tudom mondani, hogy nem érdemelné meg a szerencsét holnap, használja ki az adottságait, hogy nem kell annyit tanulnia és fogalkoznia a dolgokkal mint nekem. Hiszem, hogy nekem is javamra válik, hogy hajlandó és képes vagyok energiát fektetni a céljaimba.
Remélem, hogy ez nem csak a rövidtávúakra igaz.

Off:
Szerelmem, ha egy ragadozó nő annak tudatában is rád hajt, hogy házas/foglalt vagy, én ki fogom nyírni az illetőt. Örülök, hogy ezt tisztáztuk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése