Nagyon szeretem az itthonléteimben, amikor anya az én szobámban játszik. A laptopja amúgy is mindig az íróasztalomon van, már nem pakolom el. Tudom, hogy ha én Pesten vagyok, ő ide szokott elvonulni kihívásokat teljesíteni. Mikor először jött be úgy, hogy én is itt voltam -"bocsi, hó vége van és még nem végeztem minden kihívással" - azt hittem idegesíteni fog. De nagyon élvezem, nagyon jó érzés anyát figyelni miközben játszik. Mahjong vagy micsoda, még gyerekkoromból is emlékszem, hogy imádta. Csinálja a különböző játékokat, nyeri a tallérokat, néha megnéz egy-egy reklámot -illetve levett hanggal másfele figyel addig-, bosszankodik, hogy miért angol játékokat hirdet, mikor ő magyar, majd folytatja. És olyan aranyos hangokat hallat néha. Meg amúgy is olyan aranyos, ahogy játszik, gondolkozik. Néha, ha nem sikerül, mérlegel egy sort, és másikat csinál, de általában addig próbálkozik, amíg nem sikerül. Arra gondolok, hogy vannak típusok, amiket annyira nem szeret.
Még összepakolni (=ideiglenesen elrámolni) is hajlandó vagyok, hogy ideüljön játszani, annyira jó érzés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése