Anyukám ma töltötte be a 49. életévét. Isten éltesse Őt még nagyon nagyon sokáig!
49. Gombóc van a torkomban és könnyek gyűlnek a szemembe a gondolatra. Egyrészt hálás vagyok az égnek, hogy gondját viseli és nem panaszkodunk, csak azzal kell együttélni, amivel...
Ugyan évekkel ezelőtt volt az az időszak, de években mérhető, milyen régen, amikor kb. mindennap azt hallgattam anyumtól, hogy ő úgyse éri meg az ötvenet. Mert a cukorbetegek nem élnek addig. A hosszútávú következmények addigra nagyon ki fognak jönni.
És hálás vagyok, hogy jelenleg minden rendben. És hiába nem látom okát, hiába évekkel ezelőtt leszokott erről anya, nekem a mai napig megy egy számláló a fejemben, hogy úristen, csak ne.. És 49. És vonaton ülök, és nem kéne ilyenekre gondolnom..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése