Hogy az a.. kollégium

Síkideg vagyok. Forgolódok, fortyogok, nem bírok elaludni, pedig az alvással töltött óráim száma messze nem közelítik meg a minimumomat.

Elegem van ebből a kurva koszfészekből. Itt sírok, hogy elegem van. Kint ordítoznak, rötyögnek, itt a szobában is ezt csinálták éjfélig, ráadásul kurvára nem hívott és főleg nem a szobába hívott emberek. Eszem megáll. Rohadt életbe.

Sírok, mert hiányoznak a barátaim, akikkel én élveztem az ilyen eseményeket. Sírok, mert már kurvára nem érdekelnek az ilyen alkalmak, a hátam közepére sem kívánom őket. Sírok, mert mégis összeszorul a szívem, hogy nincs kivel elmennem rájuk. Sírok, mert akikkel én eljönnék, messze vannak, nem érnek rá (rám), és fasz tudja eszükbe jutok-e egyáltalán. Sírok, mert nem is számít, annyira elkerültünk egymás életéből, már-már felesleges beszélni is róla, nem hogy megbolygatni. Sírok, mert másnak vannak barátai. Van kivel lennie. Mert én velem senki nem akar lenni. Már sokszor magamat is győzködnöm kell, hogy pedig amúgy tényleg partiarc voltam ám, bírtam és szerettem is az alkoholt, a társaságot (bár extro sose voltam..). És most. Most sírok, ha vannak. Sírok, ha nincsenek. Egyedül érzem magam, és társaságban még inkább egyedül érzem magam.

Az egyetlen barátnőmmel, akire mindig számíthattam összejöttünk, kapcsolatot kezdtünk és csesztünk szét. És rettenetesen hiányzik. Túl sok ez az űr, amit be kéne tölteni.

Na mindegy. Igazság szerint a dühöm a kedves átmenetileg nem szobatársunk miatt ébredt fel. Ugyanis hihetetlen nagyot csalódtam benne, lassan hónapok óta libikókázok magammal, hogy túllépjek rajta majd visszazuhanok. Eleve ott volt az őszi dolog, amin mivel nem beszéltünk róla igazából, nem igazán tudtam túltenni magam, de nincs is min, valójában azért nem erőltettem, mert abszolút úgy éreztem, hogy ez még mindig a jobbik út - ilyen eltérő nézőpontoknál nem igazán fog két ilyen makacs ember engedni. Szóval hagytam, javítson ki bárki, ha tévedek, de szerintem elértem azt a pontot, hogy túllendüljek rajta (*emelt fővel elismerem, ehhez kellett, hogy egyszer kezdeményezzen). De valami bántotta, gondok voltak? Kétségek? Fasz tudja. Ugyanis egy büdös szót nem beszélt róla. Másoknak igen, előttem is, szóval azért képben voltam, és néha kérdeztem is, nyilván nem konkrétan. És csak azért nem, mert eleget kérdeztem már konkrétan ahhoz, hogy eldönthesse -ha akarja-, hogy megosztja-e velem. Hát nem tette. Nem baj. Szarul esett, de csak kicsit, hiszen megértem.

Aztán adtunk egy pofont a szarnak: mástól tudtam meg, hogy hoppá, kiköltözik. Kérdőre vontam megszeppenve, hogy ez mi a fasz, mire annyit kaptam, hogy nem tudta, hogyan mondja el. Utólag meg tudtam, hogy volt, aki már napok óta tudott róla. Napok alatt nem talált rá megfelelő időt? Nyuszi volt? Vagy ennyire nem ismer, hogy komolyan azt gondolta, nem fogom megérteni? Leszarom, nem is számít. Nyilván ezután megint nehezemre esett nyitni felé. Sokszor szar időpontban érkeztek a legjobb barátommal, nagyon hullámzóan voltam az utóbbi időszak sulis dolgaival is, és ja, nem szeretem magam megjátszani, szóval ja. Mondjuk, hogy barátként megbuktunk mindketten. De szobatársként se hiszem el, hogy csak ennyit értem. Hogy semmit nem lehetett mondani. Heló, elmegyek egy teszthétre. Nem, mástól tudtam meg. Heló, visszajöttem. Ezt észrevettem. És? Hm, semmi.. hetek teltek el, talán meggondolta magát. Heló, pénteken kiköltözöm. Fasza. Még elköszönés sem volt. Semmi. Mástól se mondjuk, nem csak tőlem. A köntösöm bekúrva hagyva a szekrényben, elosztó a falban, és egyébként hűlt hely. Azóta se semmi. Nem beszélünk. Engem felemészt, de már csak ilyen gyökér vagyok, hogy nem kezdeményezek, ha sértett vagyok. Azt mondta, majd persze meglátogat minket. Aha. Persze. Jönne ő csak hát oooolyan sok dolog van. Hívta más a szobacsopiban grillpartira. Jajj hát olyan jó lenne, de aaaa..... Mondom jólvan, ez van, biztos tényleg sok dolog van. Erre Juli csörtet be délután, hogy háh meggyőzte, hogy jöjjön. Ez szíven ütött. :D Nekünk nem, de neki... igen.

Kurvára nem volt sem hozzátok, sem máshoz semmi kedvem. Örülök, hogy tisztáztuk. És viaskodtam magammal rendesen, hogy rátok ripakodjak (többekre, mert ugye mindenki ezt a szobát nézi mindig pofaszalonnak ), hogy takarodjatok már aludnék, pls. De szerencsére valaki észbe kapott és eltakarodtatok.

Nem értem amúgy, miért vagyok ilyen gyökérmanci. Eskü, mintha menstruálnék, pedig már nem. Vagy fasz tudja mi van..