Rossz dolog, hogy valójában nem is akarom elfelejteni?

A tegnapi onnan indult, hogy véletlenül láttam: olyan régen és olyan keveset beszélünk már, hogy nincs is oldalt az fb listán... Pedig milyen kitüntetett helye volt. És ennyi mára...

És ezt követte megannyi gondolat, hogy ha el akarnám felejteni se tudnám, mert mindennap eszembe jut, ha más nem, az, hogy el akarom felejteni.

Költői túlzás a mindennap eszembe jut, mert nem mernék rá megesküdni, de ennyi emlékkel a hátunk mögött nehéz huzamosabb időnek eltelnie valami felidézése nélkül. És sok dolog van, amit nem akarok kidobni, hagyni akarom a helyén, de ezzel plusz lehetőséget adok a felidéződésre. Bár sok dolog annyira természetes, szememnek fel se tűnik már, hogy honnan van...