Helyzetjelentés

Sok apróság történt ám mostanában...

Nem is tudom, mennyire kéne visszamenni.. Mondjuk a csütörtöki vizsgámig, ami már a második bolt ebből a tárgyból (plusz az évközi zh-kra is készültem egyébként..) és hiába tudtam már elsőre is az anyagot, most is úgy jöttem ki, hogy bakker, megint kérdezett olyat amiben ötletem se sok volt, hogy mire utalhat a kérdés... Szóval eléggé elkámpicsorodva estem vissza a koliba, ahol mindenféle jósággal és hülyeséggel húztam az időt, hogy ne kelljen neki állnom a másnapi vizsgának. Ami matekos volt, és egész félév anyagából, és igen, egy éjszakám volt rá. Épp ölemben a gitárommal ücsörögtem az ágyon meglehetősen kókadt állapotban, mikor bekopogott hozzám M. hogy megkérdezze, mi a helyzet, de nem kellett neki sokat mondanom, hogy levegye nem vagyok valami vidámságtól kicsattanó állapotban. Felajánlotta, hogy segít a másnapi vizsgához, a matek úgyis fekszik neki, főleg a valószínűségszámítás, és mondta, hogy na akkor félóra múlva visszajön. És tényleg jött. És tényleg megrugdosott, hogy álljak neki, és segített, sokkal gyorsabban haladtam úgy, hogy nem nekem kellett minden értelmére rájönni, hanem ő egyből el tudta nekem magyarázni. Itt volt háromig, aztán mondtam neki, hogy így is tovább tartottam fel, mint ameddig szabadott volna, hiszen ő megy dolgozni.... De a valszámon végigértünk. A második felét az anyagnak meg arra alapoztam, hogy lehet használni egy programot, amibe van egy segédletünk, hogy milyen képleteket kell beírni, szóval ha tudod, miről szól a feladat, akkor megcsinálható.

Hát, utólag kiderült, hogy sokkal egyszerűbben hangzik, mint amúgy amilyen. De az első felét tök jól megcsináltam, és hamar is, mindenhova tudtam mi kell, csak nem akartam időt pazarolni arra, hogy még egyszer átszámolok mindent, mert a másodikat éreztem parásabbnak. Az volt a mákom, hogy míg a gyakvez öt percre kirohant valamiért az egyik lány elmondta, hogy melyik feladat milyen próba, gyorsan felírtam magamnak őket, és akkor már legalább ezt tudtam. Aztán beírogattam a megadott képleteket, és eredmény helyett kiírta, hogy ez meg ez és ez hiányzik, hogy meg tudja csinálni. Mondom óóó, bakker, nekem kell bevinni a dőlt betűs részeket? :D Amikről lövésem sincs, hogy mi mi lehet? Najsz. Hát, két óra próbálkozás és illegális segédlet használatával végül minden feladathoz kihoztam valamilyen eredményt. De már én maradtam ott egyedül, nem akartam sokáig húzni az időt, szóval beadtam...

Úgy volt, hogy találkozok Kbarátnémmal, de vissza akartam előtte jönni kajálni a koliba. Csak bealudtam... Aztán meg annyira megfájdult a fejem, hogy telefonálni alig bírtam, nem hogy elmenni... Szóval bevettem egy gyógyszert, és aludtam terv szerint is egy pár órát.

Este lementem Mhez vázolni, hogy mégis hogy sikerült, milyen volt, aztán megbeszéltük, hogy jó még csinálunk valamit, csak legyen előtte még egy félóra. Hát, öt perc múlva szárnyalva rohantam vissza hozzá, ötöt mutogatva a mancsomon, ugyanis baromi hamar kijavította a zh-kat, és ötöst kaptam. Poén, hogy a második fele lett összességében jobb. :D:D És így második legjobb összpontszámom van a csoportból (annyira nagyon nem érdekelt évközben ez a tárgya, hogy ugyan mindkét zht megírtam ott is, de mindkettő 0 pont lett...képzelheted) Szóval leírhatatlanul hálás voltam Mnek, mert ha ő nem rugdos meg és segít, akkor nem hiszem, hogy akár egy kettest összehoztam volna...

Tegnap pedig (miután megtudtam, hogy a csütörtökin tényleg meghúzott megint a tanár..) elmentem sétálni, de azért vittem magammal K ajándékát, hogy lehet arrafelé veszem az irányt. Aztán (oké, hogy plusz két órával a rendes úthoz képest) de tényleg ott kötöttem ki, és hívtam fel, hogy jöjjön már le egy cigire, és egy jónagyanyázással fogadta, hogy a város egyik feléből átmentem hozzá... De azért szeretném hinni, hogy amúgy jól esett neki. Nem hiszem el, hogy nem hiszi el, hogy nekem ez tényleg nem meló azért, hogy találkozzak vele. Most meg még az ajándék is ott volt, hogy így csak két nappal később kapta meg, és nem szeretem az ilyeneket tartigálni. Remélem, tényleg örült a dolognak... :)

És a kattogások: Mi a szart csináljak M-mel? Várjam meg, amíg kedves Zs hazajön, tudjam meg, hogyan áll hozzám, és utána döntsek? Mert igazából az a baj M-mel, hogy nem érzem azt a pluszt, és így érzem nagyon, hogy mekkora energiabefektetés kéne ahhoz, hogy közel engedjem magamhoz... És még ha sikerül is, ha jobban megismerjük egymást, mi a garancia rá, hogy passzolni fogunk? Ha mi jó pár lennénk együtt, az szerintem inkább azért lenne, mert alapvetően toleránsan állunk egymáshoz, és tennénk is egymásért.... És nem tudom. Ha adok neki egy esélyt, azzal még inkább beleringatom ebbe az egészbe, holott egyáltalán nem lenne részemről biztosabb a dolog, mint most. De tény, hogy nagyon jól érzem magam vele..... Tény. Bár nem ismerem annyira, tök jól elhülyülünk, és tényleg törődik velem. Elég fura érzés, általában én állok a másik oldalon...

Zs nem tudom, hogyan áll hozzám, de nála pl meglenne ez a plusz érzés. Arra alapozva ami volt, meg amiket beszélgettünk eddig, de Angliából elég para lenne a dolog. K erre azt mondta, hogy biztos pont a távolság vonz benne. És lehet, de pont az nyírná ki megint a dolgot. Csak parázok, hogy ne legyen közel, akit közel engedek, mert úgy kevésbé bánthat? Hm. :D

És persze K. Az utóbbi időben nem igazán találkoztunk, és alá kell írnom, hogy nem is kattogok mostanában rajta epekedve. De szerintem ez visszajönne, amint újra rendszeresen találkoznánk. Sztíwnél is ez volt... És hátő, ja, ő eléggé fontos volt. De nem tudom, hogy K hogyan áll hozzám, és nyilván, neki is volt/van nagyobb gondja ennél. De jó lenne már, ha tudnám én is, mit várok tőle....