Give me Love & Show me the right way

Annyi kérdésem lenne - annyi válaszra lenne szükségem ahhoz, hogy tudjak mit kezdeni bizonyos dolgokkal. De -és most jön ugye a lényeg- vagy nem merek kérdezni, vagy akit kérdezek nem tudja, vagy csak b@szik elmondani, hiába tudja, hogy fontos lenne, vagy... Sorolhatnám. Jó lenne tudni mindent, legalább is a foglalkoztató kérdésekre a választ, de -jajj- azt se tudom, merre kéne már keresgélni. Magammal kapcsolatos dolgokat sem tudok rendbe tenni, vagy megválaszolni.. Persze, sokra azt a kifogást hozom, hogy hát mert nem tudok eleget, de ez önismeretnél nem lehet kifogás, legalább is, ha őszinte vagyok -magammal és a világgal- akkor így gondolom. Nagy szarban lenne Alagaesia, ha nekem kéne megmondanom az ősnyelven az igaz nevem (=ami a lényemet fogja meg és írja le).. Még csak segítséget se tudnék kérni, mert sajnos _látom_ a barátaimon, hozzám közelállókon, hogy nem igazán tudnak kiigazodni rajtam. Szinte félek megtudni, vajon milyen képet alakítottak ki rólam? Mennyire érezném úgy, hogy félreértenek, mint arra már olyan sokszor volt példa? Fáj...


"Kérdések bennem és hosszú út előttem.. Hogy is induljak el?"


Ha szeretném követni Istent, annak hogyan kell neki állni? Lehet azt rosszul csinálni? Honnan tudjam, hogy mi ered Istentől és mi a gonosztól? Mi van értem és mi ellenem? Mi visz az utam felé, és mi próbál elcsalogatni onnan?

Lehet, hogy tényleg sokkal mélyebben élem meg az érzéseket, érzelmeket, mint mások? Rosszul teszem, ha nem akarom kivonni a lelkem a cselekedeteimből? Ha úgy érzem, lélek nélkül cselekedni értelmetlen és/vagy nem az igazi? Le lehet zárni az első szerelmet? Hogy fájdalom nélkül emlékezzek vissza rá, akár még beszéljek is vele?

Lehetek lány létemre tényleg szerelmes egy lányba? Vagy csak felnagyítom az érzéseimet irányába, és abba tévesen kapaszkodva őrlődöm a kérdésen? Arról nem is beszélve, hogy egyáltalán el tudná-e vajon viselni a lelkiismeretem és a még-nem-igazán-megerősített-hitem, hogy egy lánnyal legyek együtt, ami nem igazán elfogadott? De mégis, miért vonzana ennyire nagyon, hogy megcsókoljam? Menne vajon több is? Vagy önmagában csak a csókja vonz? Lehetünk-e ezek után a kérdések után egyáltalán barátok? El tudom-e valaha engedni a vele és az iránta táplált érzésekkel kapcsolatos kérdéseim?

Hogy jön a képbe a jelenleg angliai Rómeó? Megint valami olyanra pörgök rá, amiből nem lesz/nem lehet semmi? Egyáltalán lehet őszintén rápörögni másra, ha közben nem tudsz valakit érzelmileg hova tenni?


Hát.. nagyjából. Most nincsen kedvem, se kapacitásom bármelyikbe is jobban belefolyni... De jó lenne útmutatást kapni, és kevésbé elveszettnek érezni magam..




Ez meg úgy ahogy van átjön. Egy napja folyamatosan ezt hallgatom, és ha épp nem írok/olvasok, akkor nézem is a klipet. A dal, a szöveg, Ed Sheeran hangja... A lány karaktere, ahogy kiveszi az első tollat, ahogy el kezdi használni a nyilakat, hogy bárkit eltalálhat, legyen fiú, lány, fiúval, lánnyal, az irigylésre méltó érzéki csókok -igen, a lány-lánnyal csók is-, az utolsó egy perc éneke, és hogy van folytatás, pedig nem számítanál rá..