"Hihetetlen, mikre képes az ember csak azért, hogy ne kelljen tanulnia..." Milyen igaz!
Holnaputánra meg kéne tanulni több száz oldalnyi magyar latin neves állattanos marhaságot (érted, marhaságot), de hát... Szóval ja. Sokat mondok, ha azt mondom egy oldalt tudok. És nem is nagyon érdekel. Meg fogok bukni... Az valami nagyon nagy égi csoda lesz, ha nem! (Persze, én hiszek ám a csodákban!) De legalább jelentős mértékben fejlődött a gitártudásom az utóbbi "állattanra tanulok" napokban. :D Yeah! Tudom a hal koponyájának részeit, magyarul latinul (majdnem minden részét), mi az a monaxonia, frontalis sík, és hogy a Taenia solium (Horgasfejű galandféreg) köztes gazdateste a sertés, végleges az ember, valamint a Taenia saginata (Simafejű galandféreg) köztes gazdateste a szarvasmarha, végleges szintén az ember. Hát ez nagggyon jeee, nem?! :D Annyira nagyon remélem, hogy lesz értelme annak, hogy ezeken a kérdéseken átrágom magam, és nem szívjuk meg ebből a tárgyból is, hogy nálunk újítanak...
Tegnap vettem gyertyákat a teszkóban. (Meg egyébként egy fogmosópoharat is, ami tök jóó!) [Szóval igen, bevásárlólistával mentem, és az első négy dolog, amit vettem természetesen nem volt rajt a listán... na nem baj, ennyit erről.] Visszajöttem a koliba, és meggyújtottam egy kicsit, majd elmormoltam egy imát... aztán Szabryékkal voltam, ugye, és este mikor visszajöttem, meggyújtottam négy nagyot is, kicsit megkésve, de a szándék a fontos... Kolesz version ádventi koszorú. És imádkoztam. Sokat. Minden meggyújtott gyertyánál. És nagyon megkönnyebbültem utána. Egyszerűen jó érzés volt. :)
Hiányzik Zsófi. Nagyon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése