Hihetetlen... de nem hitetlen

"Hihetetlen, mikre képes az ember csak azért, hogy ne kelljen tanulnia..." Milyen igaz!

Holnaputánra meg kéne tanulni több száz oldalnyi magyar latin neves állattanos marhaságot (érted, marhaságot), de hát... Szóval ja. Sokat mondok, ha azt mondom egy oldalt tudok. És nem is nagyon érdekel. Meg fogok bukni... Az valami nagyon nagy égi csoda lesz, ha nem! (Persze, én hiszek ám a csodákban!) De legalább jelentős mértékben fejlődött a gitártudásom az utóbbi "állattanra tanulok" napokban. :D Yeah! Tudom a hal koponyájának részeit, magyarul latinul (majdnem minden részét), mi az a monaxonia, frontalis sík, és hogy a Taenia solium (Horgasfejű galandféreg) köztes gazdateste a sertés, végleges az ember, valamint a Taenia saginata (Simafejű galandféreg) köztes gazdateste a szarvasmarha, végleges szintén az ember. Hát ez nagggyon jeee, nem?! :D Annyira nagyon remélem, hogy lesz értelme annak, hogy ezeken a kérdéseken átrágom magam, és nem szívjuk meg ebből a tárgyból is, hogy nálunk újítanak...

Tegnap vettem gyertyákat a teszkóban. (Meg egyébként egy fogmosópoharat is, ami tök jóó!) [Szóval igen, bevásárlólistával mentem, és az első négy dolog, amit vettem természetesen nem volt rajt a listán... na nem baj, ennyit erről.] Visszajöttem a koliba, és meggyújtottam egy kicsit, majd elmormoltam egy imát... aztán Szabryékkal voltam, ugye, és este mikor visszajöttem, meggyújtottam négy nagyot is, kicsit megkésve, de a szándék a fontos... Kolesz version ádventi koszorú. És imádkoztam. Sokat. Minden meggyújtott gyertyánál. És nagyon megkönnyebbültem utána. Egyszerűen jó érzés volt. :)

Hiányzik Zsófi. Nagyon...

Kisebb nagyobb változások

Igen, ezt a blogolást is pontosan úgy kezelem, mint a naplóírást: félévente előveszem, írok bele lelkesen pár alkalommal, és elölről. :D Na, sebaj.

Véget ért életem első szorgalmi időszaka. Holnaptól már hivatalosan is vizsgaidősuck következik. :D Rögtön szerdán indul a vizsgavonat, egy kis bevezetővel, név szerint egy még zh-nak minősülő Bevezetés az állattanba c. rettenettel. Amazing. :D 

Apropó, angol. :D A tegnap este... hátő. Kicsit alábecsültem az egy üveg bort egy személynek dolgot, és végül egész jókedvünk kerekedett az este lényegi részére. Több dolog homályos is számomra, némelyik meg nem eléggé... XD Igen, tettem olyan dolgokat, amiket mondjuk másodszorra nagyon nem tennék meg, de azért olyat is sikerült összehoznom, aminek örülök. :D Bár nem tudom, mennyire lenne jó dolog és bölcs ötlet mondjuk egy libanoni sráccal találkozgatni... Hm. :D De azért vállon veregetem magam, hogy még egy ilyen estén is sikerült értelmes angol beszélgetést folytatnom egy idegennel. Persze, nem emlékszem, hogyan kezdtük, többieket vártam, leültem egy padra, pont mellé, aztán kaptam ásványvizet tőle. :D És utána táncoltunk... Annyira megnézném a közös képünket, biztos retek szar lett... XD :D Nem hiszem, hogy akár egy kis photoshoppolás után is bárhova felmerném rakni, és csak remélni tudom, hogy Fanni sem fogja. :D Ajh, basszus... Komolyan jó volt ez az este. :D 

Mondjuk a tegnapi két zh után reméltem is, hogy valami hasonlóra számíthatok. :D Eléggé kivoltam, mostanra se változott ez sokat, de legalább a tegnap jó volt. :) Hiányosságokkal... De tényleg. Jó volt. 

Tanulnom kéne, kegyetlen sokat, de mikor ma reggel felébredtem pontosan tudtam, hogy ez nem fog ma elkezdődni. :D Szerintem négy körül értünk vissza a Fanni albérletébe, megcsináltuk az ágyat, fogtam egy párnát, rám dobtak valami takarót, és már aludtam is. Félkilencig meg se mozdultam. :D Komolyan, akkor ébredtem meg először, (pedig közben Lilláék elmentek... :D), és ugyanabban a testhelyzetbe voltam, mint mikor lefeküdtem. :D Felálltam, és ittam egy pohár vizet, hogy megkezdjem a testem rehidratálását, de kegyetlen rossz ízű volt a víz, és szabályosan rosszul esett. Egy fél órát gubbasztottam a wc mellett a hideg kövön, és könyörögtem magamnak, hogy nem hányhatok, másnap van már, már nem hányhatsz, ha eddig nem tetted, de végül csak kijött az a víz. Komolyan. A VÍZ. Bakker.. :D :D Utána annyira megkönnyebbültem, felálltam, megmostam az arcom, megcsináltam az ágyat, mondtam Fanninak, hogy mennék, ha tudok segíteni szívesen, de ha nem, akkor köszönök mindent, és majd találkozunk. Attól függetlenül, hogy jobban voltam a negyedórával előtti érzéshez képest, még mindig nem voltam toppon, ezzel arányosan kegyetlen szarul is néztem ki, és minden hajigazítás után, csak rosszabb lett a helyzet, szóval amint kiléptem az ajtón kapucni fel, és nézhetett rám bárki bármilyen furán, akkor se vettem le. :D Mondjuk, azért a kajavásárlást nem is vállaltam be, mert mondom, ott azért elég hülyén néznék ki tényleg, ha bemennék, és kapucnit nem levéve kérnék kaját, meg fizetnék.. Szóval ezt azért nem tettem meg. A villamos míg álltam jól voltam, aztán leültem, gondolván, hát ha még jobb lesz, de persze rohadtul nem. :D Mondom, na király, ha a villamost nem bírom, akkor a negyven perc buszt hogyan fogom kibírni?... Sehogy. :D Szóval a Móriczról szépen elsétáltam a kelenföldi pályaudvarra (ezen szerintem elég sok pesti fennakadna, hogy úúú, de hülye vagy, de igazából az a félórás -max. kicsit több- séta volt a mai nap legjobb része. Legalább is a másnapé biztos. :D), és felszálltam egy vonatra, amire pont nem kellett várnom, pont jött, és ráadásul új fajta vonat volt, utazás közben alig éreztem valami zötykölődést, szóval nagyon jól jártam. :D Pedig az eredeti gondolat ami vezérelt az volt, hogy azt a 8 percet, ami vonattal lesz az út, még egy buszon is végigszenvedném. De hát így, a nap legjobb döntése volt. :D 

Úgy volt, hogy Titiék átjönnek, és még a szülinapomra beígért Tropicarium látogatást megejtjük ma, de végül ők is inkább pihentek... Félek, hogy sose fogjuk összehozni ezt a Tropicarium dolgot. :D De azt sajnálom igazán, hogy nem tudtam így beszélgetni Titivel.. Illetve chaten aztán beszéltünk, de hát az azért rohadtul nem ér annyit, mint egy személyes csevej.. :( :D Hiányolom... őt, és a vele beszélgetést is. :) 

Éhes vagyok... Nagyon. Pedig valójában csak unatkozok. De ugye ezt nem lehet ilyenkor felfogatni az agyammal. :D Szóval kerítek mindjárt valami gyümölcsöt, (bár nem tudom mennyire jó ötlet, azért még mindig nem érzem magam 100%-nak..) és megnézem a Karácsonyi lidércnyomást. Mert állítólag az jó... És úgy is sokat gondoltam mostanában arra a személyre, aki először állította ezt..