A szilveszter és az előtte nap az elmúlt félév (legalább a félév) messze legjobb volt napjai voltak, hiszen Zsófival lehettem, majd együtt szilvesztereztem a kőszegi barátokkal. Hihetetlen jó volt.. Zsófival első nap hajnali ötig beszélgettünk, természetesen már mindenki fenn volt, és ebédreggelivel indult a nap, majd mentünk ki Szerdahelyre, ahova folyamatosan (illetve több csapatban) szivárogtak aztán az emberek. Igaz, hogy természetanya nagyon igyekezett elrontani, de remélem, nem sikerült ezt megláttatni, mert nagyon igyekeztem nem mutatni görcsös szenvedésem, ami sokkal könnyebb lett, amint rendesen felöltöztem, és elkezdtünk alkoholizálni.
Egyébként alkohol szempontból nem volt brutális este, nem maradtunk józanok ( bár még ennek is fennállt a veszélye, mikor az elején mindenki teázott és mézezett.. :D), de senki nem volt vészes/vicces állapotban. Pedig játszottunk alkoholizálósakat is. Aztán elmentem Misivel sétálni, ami mindig nagyon jól szokott esni, mert jó érzés ennyire nagyon meglepődni, hogy mennyire jókat tudunk beszélgetni, és mennyire hasonlítunk sok mindenben. Zsófi annyira aranyosan ki volt akadva, és még csak közel egy órát voltunk kinn, már hívott minket, hogy mehetnénk vissza.. :D Másodszorra elég sokat kinn voltunk (egyébként nem szoktunk kétszer elmenni, de mivel nem fejeztük még be, meg legutóbb úgyse sikerült elmenni, most mégis) csomót sétáltunk (először csak a messzebbi tábláig jutottunk el, ott megálltunk beszélgetni), legalább háromszor oda-vissza, majd már nagyon fáztam, és mondtam, hogy menjünk vissza.. :D Ez a séta egyébként már 2012 jeles cselekedeteihez tartozik.
Éjfélkor koccintottunk, kimentünk tűzijátékozni, és a fiúk szedtek ki a tóból jégtábladarabokat, amiket először azokra gondolva törtünk össze, akik megbántottak minket, majd egyet összetörtünk a mi hülyeségeinkért is.. Megint volt nagy ölelés is, sőt, most sörkiáltás is.. :D Majd kirohantunk hátulra a mezőre/rétre/vagymiarákra egymás kezét fogva, majd fogócskáztunk, végül eldőltünk, és kihívtunk egy fényképezőgépet, hogy megörökíthessük.. Kíváncsi lennék rájuk. :D
Később már az álmosságtól teljesen összemosódtak a dolgok, de tudom, hogy elkezdtünk mesét nézni (h2o ment.. ), majd fényképeket, de ott már iszonyatosan fáradt voltam, fogtam Zsófi kezét, és hátradőltem a kanapén, és nem mondanám alvásnak, mert amint egy kicsit is lazult a kézfogás kipattantak a szemeim, általában rettegve, hogy "ne, itt hagy..".. és nem túlzok. :D Majd felmentünk lefeküdni, öten voltunk a szobában, Eve feküdt az ágyon, Borcsi, Zsófi , Misi és én meg a földön, egymás mellett. Még egy darabig beszélgettünk, főként régen nézett sorozatokról, Misi hozott vizet, szikrázott a pulcsija, meg rémlik valami, hogy hülyeijesztő akart lenni, de eleve túlfáradt voltam ahhoz, hogy bármi féle vészreakciót adhassak.. És egyszer csak bealudtam. Majd a következő kép, hogy a Misi ébreszt, mindenki fenn volt már, és őt küldték, hogy ébresszen fel, és á. Mint akit leütöttek úgy aludtam. Hihetetlen, hogy mindig én kelek fel utoljára.. Majd legközelebb nem alszok vagy valami. Haha. Pont én..
Úgy jöttem haza, hogy teljesen fel voltam töltve lelkileg, főként a tudat miatt, hogy a lelkitársam igen is ott van nekem ha kell, és annyira jó volt velük lenni, hogy úgy éreztem, most nem lesz olyan szar eljönni. Ez tartott is, mondjuk egy napig, és ma úgy keltem, hogy ne. Nem hiszem el, hogy nincs itt, nincs itt velem, nincs a közelben, még csak a városban se, és tudja fene, mikor találkozunk legközelebb... És kegyetlen rossz érzés, hogy nem hallok felőle. Nem tudom, hol van, kivel (jó ezekre van tippem), mit csinál, és hogy érzi magát.. Mindig tök rossz belegondolni, hogy egy csomó mindenről már eddig is lemaradtam vele kapcsolatban, hát még mennyi mindenről fogok lemaradni.. :( Nagyon várom már, hogy jöjjön ő is Pestre.. Én meg megpróbálok addig fennmaradni... De egyik se könnyű.
Most épp a sejttan jegyzeteim felett gubbasztok, és realizálva, hogy mennyi minden van, mindjárt bőgök, najó, már késő. De én nem vagyok benne biztos, hogy akarom ezt... Már rég azt mondtam volna, köszönöm, én ebből nem kérek, semmi nem motivál, nem vagyok biztos benne, hogy én ezzel akarok foglalkozni.. De a család büszke, hogy itt vagyok, szar lenne nekik megmondani, meg -ugyan most nincsen fenn igazán olyan, aki szebbé tenné a napokat- majd jönnek az emberek... Jönnek, és Pestre mennek, és én hülyét kapok, ha én addigra már nem leszek fenn... Sírás.
